„További Szép éf Pontof Próféciák Agnef Nuttertül. Az eljövendő világnak dolgairul; Az történet folytatódik!” #42.

Én, az én Személyi Angyalkámmal, régebben elhatároztuk, hogy mi aztán nagyon sportosak leszünk, úgyhogy eljártunk futni, ami után jógáztunk. A futás abba maradt, mert ki az Isten kel fel nyáron hétkor, hogy elmenjen futni, de a jógázás azóta is legenda. Nemrég újra összeültünk jógázni. Nem kellett volna. Néhány hónappal később egy vasárnap estét azzal töltöttünk, hogy fetrengtünk felváltva a földön, vagy az ágyon, úgy kb. másfél liter tea társaságában és próbáltunk fanfictiont írni, amiből az lett, hogy hülyeségeket beszéltünk és felváltva gratuláltunk egymásnak, hogy mennyire hülyék is vagyunk mi. Ezúttal is szeretnénk megköszönni Tracy Richnek és férjének a csodálatos jóga DVD-t, ami annyi vidámságot és nevetést hozott nekünk, akkor is, amikor el kellett volna lazítanunk az arcizmainkat...
Remélem tetszik :3

„További Szép éf Pontof Próféciák Agnef Nuttertül. Az eljövendő világnak dolgairul; Az történet folytatódik!”
#42.

”Babilonból érkezvén Sólyom és Kovács
ében Szelencékkel az Veres Fejék alá
derékba törnek Ott ahol Történt
s Földig hajol Menny és Pokol”

Edzeni fogunk. Mindnyájan.

Éééééééletemben nem írtam ekkora nyáltenger fluffot. De túl jó hangulatom van... Bocsi. Meg ezt a csodá lejátszási listát hallgatgattam, ami nem tett jót...

Must have been out of her mind

Még sose írtam arról, amikor fiatalabb voltam, mint most, de most, hogy újra megtaláltam ezt a számot belém nyilallt a felismerés, hogy mennyit változtam csak úgy két-három évvel ezelőtti magamhoz képest. Ahhoz az énemhez képest, aki ezt a számot maximumra állítva a fejhallgatóján egy kapucnival a fején, fejét a térdére hajtva ül, egészen addig, amíg valaki meg nem találja, és meg nem kérdezi tőle, hogy jól van-e. Sose sikerült senkinek egyetlen olyan dolgot sem mutatnia nekem, ami átsegített volna ezen az időszakon. Így visszatekintve, az azóta megnézett filmek/elolvasott könyvek közül talán a Scott Pilgrim a Világ ellen segíthetett volna. De az túl sci-fi és túl elrugaszkodott volt a szüleimnek, a bátyámék meg, ha látták is, nem gondolták, hogy nekem tetszene.

Proin modo (Hangok útján)

Ez egy nagyon régi (van vagy két és fél éves) kis szösszenetem. Nem voltam benne biztos, hogy fel akarom-e rakni, vagy sem, de aztán úgy döntöttem (egy átbeszélgetett éjszaka után), hogy nekem még mindig kell. Úgyhogy íme, „zsenge ifjúságom” terméke.

Bukottak

Első szárnypróbálgatások fancfictionök terén. Baromi nyálas, romantikus és igazából semmi értelme. Na jó az én mércémmel még nyálas romantikus, de igazából a Nagy Könyv valószínűleg nem hívná annak. De ha hajnali kettőkor rám jön az öt perc, akkor már le se tudnak lőni. Úgyhogy bocs... (Bétázás: ezazállat, aki tönkretesz köszi ^^)