The Annual WorSHIP Day

Bocsánat, tényleg. Megfogadtam, hogy nem nyálazom le magam, eme díszes napon, de annyi Pushing Daisiest és édességet adagoltam magamba, hogy tök romantikus hangulatom van és megihletett a Valentin-nap. Tudom, tök gáz. De tök jól elvagyunk itt a bogarakkal és a szellemekkel a szobám sarkában, a Boogie Mumus is előjött az ágy alól, egy egész pofás kis házibuli van már itt, és még az Arctalan Öreg Hölgy is kifejezetten jó hangulatban van (csak egyszer rakta át a mogyorókrémet a hűtő egyik végéből a másikba). Úgyhogy úgy döntöttem, why not? Úgy se írok túl sok romantikusat, legalább most az egyszer ;). Szerintem, azért nem fogtok csalódni, meglehetősen érdekes felfogásom van a romantikáról. Multifandom minicuccok, messze a leghosszabb dolog, amit valaha írtam. Sokáig tartott ;). Enjoy.
És valaki pls segítsen, h hogy lehet, ha egyáltalán lehet, elérni, hogy ne csináljon minden második szavamból linket.

The Game is Something

Nos, hogy őszinte legyek hozzátok ezt félig dühömben írom, és erre nem vagyok büszke, de már egy ideje érik bennem ez a vélemény, úgyhogy most kiadom magamból akármi is lesz. Ráadásul szeretnék kérni mindenkit, hogy vegye figyelembe, hogy sohsedesohse írtam még ilyet, úgyhogy nyilván nem lesz tökéletes és az érvelésem főleg nem megingathatatlan, de ez inkább egy vélemény, mint egy kritika.
Oh és: SPOILERS(!!!!)

Must have been out of her mind

Még sose írtam arról, amikor fiatalabb voltam, mint most, de most, hogy újra megtaláltam ezt a számot belém nyilallt a felismerés, hogy mennyit változtam csak úgy két-három évvel ezelőtti magamhoz képest. Ahhoz az énemhez képest, aki ezt a számot maximumra állítva a fejhallgatóján egy kapucnival a fején, fejét a térdére hajtva ül, egészen addig, amíg valaki meg nem találja, és meg nem kérdezi tőle, hogy jól van-e. Sose sikerült senkinek egyetlen olyan dolgot sem mutatnia nekem, ami átsegített volna ezen az időszakon. Így visszatekintve, az azóta megnézett filmek/elolvasott könyvek közül talán a Scott Pilgrim a Világ ellen segíthetett volna. De az túl sci-fi és túl elrugaszkodott volt a szüleimnek, a bátyámék meg, ha látták is, nem gondolták, hogy nekem tetszene.

G

Szösszenet arról, hogy mennyire szeretnénk (szeretnék) összefüggést találni az élet mozzanataiban. és hogy mennyire baromira nincs igazunk, de azért mégis.

Névtelen

Ez is jó régi sztori. Amolyan bizonyítsd-be-a-világnak-hogy-nem-vagy-normális történet. Eredetileg hosszabb volt, de a vége (így újra olvasva) nem illik hozzá, úgyhogy kihagytam. Azt hiszem síelni voltunk, amikor írtam. Elolvasva enyhe Hannibal íze van, de biztosíthatlak titeket róla, hogy amikor írtam, még azt se tudtam, hogy Hannibalt eszik-e, vagy isszák (gondolom főleg eszik). Enjoy. (Ráébred, hogy anno még múlt időben írt… interresting, egy irodalomtörténész biztos sokat meg tudna mondani ebből… például, hogy milyen színű volt a pizsamám, amikor ezt írtam.)