Mi lett volna, ha

Ez egy masszív „Mi lett volna ha…?”
Mi lett volna, ha Han úgy dönt, hogy nem konfrontálja egy szem csemetéjét, ezzel is veszélybe sodorva a küldetést és saját magát (és a tényt, hogy amit írtam, annak a stílusába nem fér bele egy ilyen kaliberű érzelmi hullámvasút)? Mi lett volna, ha R2 térképe egy másik univerzumba vezet? Mi lett volna, ha nem egészen úgy találnak rá Luke-ra, ahogy ők, vagy mi várnánk?
Röviden: Mi lett volna, ha…?
(Inspirálta a Star Wars VII. The Force Awakens és a Batman the Animated Series.)

Mi lett volna, ha…?

*

R2D2 drámai újraindítása után Han, Leia, Rey, C-3PO, BB8 (mély levegő), Finn, Poe, Chewie, és persze R2 felköltözött a Millenium Falcon fedélzetére, hogy egy eposzba illő küldetéssel megkeressék a pánikszerűen bújká… szégyenében remeteségbe vonul… öö… teljesen mellékesen, és minden hátsó szándék nélkül, éppen véletlenül a jedik elveszett első templomát kutató Luke Skywalkert.

Ami nem tűnt fel nekik, még Leia csendesen folydogáló és Rey robbanásszerűen növekvő Erejével sem, hogy egyik állomásuk alatt Kylo Ren fogta magát és nemes egyszerűséggel bemászott a Falcon egyik elrejtett zugába. Az meg már aztán végképp nem, hogy Hux generális laza eleganciával utána mászott, mondván, hogy nehogy már ez az idegbajos suhanc arassa le a babérokat, meg aztán, kötelesség ide, vagy oda, nem igazán fűlött a foga ahhoz, hogy egyedül nézzen szembe Snoke Legfőbbvezérrel a Starkiller Bázis felrobbanása után. Arról nem is beszélve, hogy Phasma utánuk ment egy harcias „Még mit nem!” felkiáltással. Az már csak a hajón jutott eszükbe, hogy ezzel az Első Rend gyakorlatilag vezető nélkül maradt, de akkor sem merték szóvá tenni, csak meneteltek előre, mint lemmingek a párzó hely felé, és az sem segített sokat, hogy a Ren lovag vezette a sort.

Úti céljuk határán a Sötét Oldal összetett egójának, már a kezdetektől fogva túl kicsi búvóhelyről kisebb hajólázadás tört ki. A csihi-puhi, hacacáré, pofozkodás és néhány jól irányzott fénykard suhintás után a Millenium Falcon egy gyönyörű, füstölgő spirálban zúgott át egy féreglyukon egy ismeretlen univerzumba, hogy a legközelebbi bolygó „legkedvesebbik” városkájának leggyönyörűbb üvegházának közepén landoljon.

*

Kylo Ren szédülten támolygott le az űrhajó félig leszakadt rámpáján a logikátlanul aktívan virágzó növények közé. Körülnézett, majd egy kelletlen szusszanással levette, a gyakorlatilag minden irányból behorpadt sisakját.
- Ugye tudod, hogy 40% esély van arra, hogy a buja növényzet ellenére is mérgező a levegő? – hallotta a rezignált hangot a hajó felől.
- Ha az lenne, az egyszerre lenne jó hír és rossz hír is – sziszegte a Ren lovag, aki körül már így is szabályosan izzott a levegő.
- Igazán? Hogyan is lenne ez jó és rossz hír is? – vonta fel szemöldökét a praktikus távolságot tartó generális.
- Jó hír lenne, mert akkor már rég nem lélegeznél. A rossz hír az, hogy szemlátomást még fárasztod magaddal az univerzumot.
- Kegyesen figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy most azonosítottad magad az egész univerzummal – válaszolt Hux alig érezhető, de egyértelműen jelenlévő gúnnyal a hangjában – tudom, hogy csak azért akarsz holtan, mert akkor nem lenne senki, aki jelenthetné Snoke Legfőbbvezérnek az ismételten bizonyított inkompetenciád.
                Kylo Ren ezt a pillanatot választotta arra, hogy kegyetlen brutalitással elkezdje kaszabolni, a bár ártatlannak tűnő, de nyilvánvalóan a Sötét Oldal ellen szervezkedő krizantémokat. Mikor ezek szisztematikus kiirtásával végzett, áttért a tátikákra.
                Ezt az éppen arra járó, egy feltűnően sebesült Han Solot cipelő Leia csak egy fáradt fejrázással nyugtázott.
- Ugye tudod, hogy ezt tőletek örökölte? – kérdezte az ex-feleségére támaszkodó csempész.
- Ugyan kérlek, sokkal rosszabb is lehetne! – perelt vele az egykori hercegnő. – Nem tudom, mennyire emlékszel, de Darth Vadernek szokása volt a beosztottjainak hulláit felhalmozni.
- Az neki is – sétált melléjük Phasma, aki még egy darabig próbálta úgy forgatni törött sisakját, hogy kilásson belőle, majd végül feladta, és levette azt. Alóla egy rövid, szőke hajú nő került elő, aki olyan arckifejezéssel bámulta egykori sisakját, mintha csak a saját gyerekének a holttestét látná benne.
                A valaha volt álompár megtörve figyelte a jelenetet. Leia volt az, aki hamarabb ocsúdott fel a transzból.
- Hogy érted, hogy neki is? Miért? Mi történt? – kérdezte. Phasma jelentőségteljesen rábámult az unott arcú, de az őrjöngő lovagtól biztonságos távolságot tartó Huxra.
- Mióta együtt dolgoznak, senkit sem ölt meg. Szerintem nem akarja, hogy kivételezéssel gyanúsítsák.
- Szóval azt akarod mondani – kezdte egy, a fájdalomtól kissé ködös Han Solo -, hogy az a vörös kölyök jó hatással van a fiamra?
                Phasma olyan arckifejezéssel nézett rá, mint aki épp Jar Jar Bingst nézi, ahogy az egy animált körtét kerget egy folyosón.
- Nem. Azt semmiképp sem akarom mondani.
- Azért legalább a nevét áruld el – faggatta Leia.
- Hux.
- Hux mi? Csak van valami keresztneve, vagy vezetékneve – méltatlankodott tovább Leia, amikor a kapitány arckifejezése teljesen elveszetté vált.
- Öhm… Generális? – próbálkozott Phasma, mire az idősebb nő csak a szemét forgatta.
                - Miről maradtunk le? – ugrott be a képbe egy szemlátomást teljesen ép és kifejezetten jó kedélyű Poe. – Voah, annak meg mit ártottak azok a növények? – kérdezte Kylora mutatva, aki most épp a majomorhidea populációt tizedelte.
                A Poe mögül valahogyan elő teleportáló Finn hatalmas szemekkel meredt a sisak nélküli Phasmára, majd minden udvariasságát latba véve rámutatott, majd megérdeklődte Hanéktól, hogy:
- Ez meg ki? – Ennek hatására a nő mellkason dobta egykori katonáját az összetört sisakkal.
                - ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! – kommentálta a volt rohamosztagos. – Valami idegen faj levágta annak a szörnyetegnek a fejét és most a páncéljában úgy tesz, mintha humanoid lenne! – Poe hihetetlen lelkierőt mutatva odasétál sikító barátjához, kezei közé fogta az arcát és mélyen a szemébe nézett.
- Finn… Finn! Hé! Nyugi. Biztos van rá logikus magyarázat. Szerintem csak levette a sisakját.
- Hogy… Phas… - Finn szeme egyre kerekedett, ahogy Poe válla fölött farkasszemet nézett Phasmával. – Hogy… levette… - a sisak csörömpölve esett a földre, majd Finn halálra vált arccal kitépte magát a másik férfi kezei közül és pánikszerű menekülésbe kezdett az üvegház eddig felderítetlen területei felé.
                Poe már épp utána szaladt volna, de ekkor Rey zuhant neki a Falcon belsejéből. Bentről haragos morgás, értetlenkedő beszéd és némi sípolás hallatszódott ki.
- Chewie jól van, de kötözés közben összetörte C-3PO-t, aki követelte a másik két droidtól, hogy maradjanak vele, amíg össze nem rakják őt újra, úgyhogy nem lesznek fura hanghatások – jelentette ki Rey, már csak úgy mellékesen, amikor lekászálódott Poeról. – Köszönöm a puhítást – mosolygott rá a férfira.
                - Rá se ránts – porolta le ruháját a pilóta, majd épp társa után indult volna, amikor egy comb vastagságú inda, az éppen a szerencseheréket mészároló, Kylo Ren dereka köré tekeredett, majd egy másik, még mielőtt a férfi felfoghatta volna, hogy mi történik, kicsavarta kezéből a fénykardot, majd alaposan apró darabokra darálta.
- Hé! Speciális gyártmány! – ellenkezett a Ren lovag, de viszonylag hamar elfelejtette a dolgot, amikor az inda folytatásaként megjelent előtte egy hatalmas húsevő növény, melynek kelyhében egy gyönyörű, halványzöld bőrű, vörös hajú nő ült.
- NEM BÁNTHATOD A GYERMEKEIMET! – süvöltötte a jelenség, egyre közeledve labilis idegállapotú foglyához.
- Tegyél le. Azonnal. – érkezett a nem túl bölcs válasz, aminek hatására az inda most már Ren egész arcát betakarta.
- Megbánod még, hogy tönkretetted az én gyönyörűségeimet – sziszegte a nő.
                - Öhm… Hölgyem? – próbálkozott nem túl bátran egy bizonyos, csak alig láthatóan aggódó generális. – Biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk ezt beszélni kulturáltan, a nélkül is, hogy ön megfojtja az én… a… az áldozatát.
- Meg fog lakolni azért, amiért bántotta a gyermekeimet!
- Én ezt biztosíthatom, de…
                - Vörös! – sikította egy meglepően kistermetű nő a folyosó másik végéről. –Nézd mit találtam! – Majd azzal a lendülettel egy eszméletét vesztett Finnt csúsztatott végig a padlón.
- Finn! – kiáltotta Poe, ahogy odarohant a másik férfihoz és óvatosan az ölébe emelte a fejét, amin egy messziről látható púp keletkezett.
- Itt rohangászott fel ’s alá, mint valami gyengeőrült, vagy mi, és ezt én mondom! – hadonászott a piros-fekete kezeslábast viselő nő. – ’ztán egyszer csak belerohant pörölyömbe, így, ni! – majd előhúzott a háta mögül egy hatalmas pörölyt és, csak úgy mintaként, fejbe verte sajt magát vele. – Még én is csillagokat látok tőle – sikerült kinyögnie, mielőtt beájult a dögcsillagok közé.
                A vörös nő sajnálkozva megrázta a fejét, majd hirtelen felkiáltott meglepetésében. Az inda, ami egész eddig Kylo Rent takarta elkezdett mozogni, erőlködni, majd hirtelenjében egy sikoly kíséretében darabjaira szakadt, ahogy az előbb említett elegánsan landolt a hátsóján, a földön.
- Hogy meré… - kezdte volna a nő megint, amikor Rey megkocogtatta a vállát.
- Ezek… ezek a te növényeid? – kérdezte gyönyörtől elkerekedett szemekkel. – Mind a tied?
- Igen… - akarta volna mondani a másik, de addigra Rey már zselatinná változva bújt hozzá az óriás Vénusz légycsapója egyik leveléhez.
- Gyönyörűek – sóhajtotta. A másik nő arcán elégedett mosoly futott végig.
- Igen. Azok. Helló egyébként. Szólíts csak Ivynak – bájologta.
                Nem tudtak formálisan bemutatkozni, mert ez már nem egy olyan világ, meg mert egy, a feketénél is sötétebb fekete jármű száguldott át az üvegházon, csakhogy centiméterekkel fékezzen le tőlük. Az orrán egy élénk ruhákba bújtatott bohóc arcú illető feküdt, aki, szemlátomást, élete legjobb viccét hallhatta az úton, mert levegővétel nélkül hahotázott.
- Jajj, ne már Batsy! Nehogy ennyi legyen csak a szép új kocsidban! Lúzeeeeeeeer! Hááááhháháháááá!
                - Luke?! – Leia, aki egész eddig képtelen volt egy ép gondolatot összerakni, nemhogy megszólaljon, hirtelen elengedte Hant, aki erre majdnem orra bukott, de még sikerült megtartania magát, és közelebb lépett a járműhöz. A bohóc arcáról lefagyott a vigyor.
- Leia? – kérdezte, még a könnyeket kidörzsölve a szeméből. – Tényleg te lennél az? – álmélkodott, majd, ahogy körbenézett, újabb nevetés fogta el. – Nem hiszem el! – sivította. – Hát Han Solo! – rúgta bokán volt barátját, aki ennek hatására már ténylegesen elesett. – És ki ez, ha nem az én kedvenc unokaöcsém? – kiáltotta, ahogy felnyalábolt egy halálra vált Kylo Rent a földről. – Hát Ben, Benie, szabad ilyen sötét, színtelen ruhákat hordani? – kérdezte hirtelen elkomolyodva. – Teljesen összetöröd a nagybácsikád szívét! – majd előkapott egy festékszórót az öltönye egyik zsebéből és csillogó rózsaszín festékkel befújta először a ruháját, majd az arcába irányította a festéket. Aztán elnevette magát. Hirtelen, hangosan, kontroll nélkül.
                - Ő lenne a nagy Luke Skywalker? – kérdezte Hux, már meg sem próbálta leplezni a gúnyt a hangjában. Ajkain csálé mosoly játszott, ahogy a rózsaszínen csillámló, teljesen elhűlt Ren lovag arcát vizslatta.
- Pofa be – volt a válasz.
- Ugyan már Ren, egész jól áll ez a szín. Többet kéne hordanod – húzta tovább az idegeit a generális.
- Álmaidban – morogta vissza a lovag.
- Akár – harapta el ezt az egyetlen szót Hux, de még így sem volt elég halk. Ren kérdő tekintetétől megóvta a furcsa, fekete jármű tetejének felemelkedése.
                Több dolog történt egyszerre, ahogy kiemelkedett belőle a magas, fekete páncélt, furcsa formájú fejfedőt és köpenyt viselő alak.
                Elsősorban mindenki lefagyott, majd Han Solo a padlóról felnézve felsóhajtott, hogy ő ezt márpedig nem hajlandó elhinni, aztán Leia először az égre, majd az ikertestvérére nézve megérdeklődte, hogy ez most így komoly-e.
                Majd Kylo Ren drámaian beleájult Hux generális karjai közé.
                Azaz ájult volna, ha Hux nem tesz egy lépést hátra, így elősegítve a lovag elegáns pofára esését. Aki aztán a földről, még mindig csillogó rózsaszín arcéllel gyilkos pillantásokat meregetett feléje, de csak hideg, közömbös tekintettel találkozott.
                Ekkor az idegen megszólalt mély, rekedtes hangon.
- Mi a jó élet folyik itt? – kérdezte, mire Leia visszakézből pofonvágta a még mindig vihogó Luke-ot, Han csak felnyögött, Ren pedig belefejelt még egyszer a földbe, csakhogy mélyítse az elkeseredésének nyomát.

                És ekkor Hux elnevette magát.