Must have been out of her mind

Még sose írtam arról, amikor fiatalabb voltam, mint most, de most, hogy újra megtaláltam ezt a számot belém nyilallt a felismerés, hogy mennyit változtam csak úgy két-három évvel ezelőtti magamhoz képest. Ahhoz az énemhez képest, aki ezt a számot maximumra állítva a fejhallgatóján egy kapucnival a fején, fejét a térdére hajtva ül, egészen addig, amíg valaki meg nem találja, és meg nem kérdezi tőle, hogy jól van-e. Sose sikerült senkinek egyetlen olyan dolgot sem mutatnia nekem, ami átsegített volna ezen az időszakon. Így visszatekintve, az azóta megnézett filmek/elolvasott könyvek közül talán a Scott Pilgrim a Világ ellen segíthetett volna. De az túl sci-fi és túl elrugaszkodott volt a szüleimnek, a bátyámék meg, ha látták is, nem gondolták, hogy nekem tetszene.

G

Szösszenet arról, hogy mennyire szeretnénk (szeretnék) összefüggést találni az élet mozzanataiban. és hogy mennyire baromira nincs igazunk, de azért mégis.

Névtelen

Ez is jó régi sztori. Amolyan bizonyítsd-be-a-világnak-hogy-nem-vagy-normális történet. Eredetileg hosszabb volt, de a vége (így újra olvasva) nem illik hozzá, úgyhogy kihagytam. Azt hiszem síelni voltunk, amikor írtam. Elolvasva enyhe Hannibal íze van, de biztosíthatlak titeket róla, hogy amikor írtam, még azt se tudtam, hogy Hannibalt eszik-e, vagy isszák (gondolom főleg eszik). Enjoy. (Ráébred, hogy anno még múlt időben írt… interresting, egy irodalomtörténész biztos sokat meg tudna mondani ebből… például, hogy milyen színű volt a pizsamám, amikor ezt írtam.)

Proin modo (Hangok útján)

Ez egy nagyon régi (van vagy két és fél éves) kis szösszenetem. Nem voltam benne biztos, hogy fel akarom-e rakni, vagy sem, de aztán úgy döntöttem (egy átbeszélgetett éjszaka után), hogy nekem még mindig kell. Úgyhogy íme, „zsenge ifjúságom” terméke.

F

Nos… Gólyatáborból tartottam hazafelé egy igen fárasztó és viszontagságokkal teli úton… Nem tesz jót a kialvatlanság és az idegesség, főleg nem az álmaimnak és a néha túlpörgő képzeletemnek.

C

Szóval A Vörös Sárkányt olvastam… Igen, tudom, hogy az egy ős régi és nem is igazán horrornak, mint inkább kriminek szánt könyv, de na, ha megnézted a filmet is, és/vagy vizualizálni tudod, akkor azért elég para.

Aki nem olvasta el, az sürgősen tegye meg, vagy inkább nézze meg előbb a filmet, mert az a típusú film, ami szerintem baromi jó, csak nem sok köze van a könyvhöz, és ha nem akarsz kiakadni azon, hogy mennyi mindent megváltoztattak a könyvhöz képest, akkor a filmmel kezded.Eredetileg nem értettem, hogy miért vagyok ennyire kiakadva, mert mint mondtam, nem egy ilyesztő könyv, de: másnap/ aznap mentem fel Pestre és ott befejeztem az egészet. Kereken huszonnégy óra múlva szobatársaimat sikításommal ébresztettem (hajnali háromkor ugye). Nem emlékszem, hogy pontosan mi volt benne, csak arra, hogy benne volt Ralph Fiennes és valószínűleg könyvről álmodtam.Dejó.Úgyhogy az előtte levő esti kiakadásom is Thomas Harrisnek tudom be.Íme:

E

Ennek a fele is alig igaz, és végképp nem gondoltam komolyan, csak olyan jól esett eljátszadozni a gondolattal (tudom, orvosnál lenne a helyem, de hé, épp ezért csinálom).
Gyakorlatilag minden részletet megváltoztattam a konkrét szituációból, amikor végigfutott az agyamon az ötlet. Olyan helyen és olyan helyzetben voltam, amikor nem volt illő rossz dolgokon gondolkodni, hanem felhőtlenül vidámnak kellett volna lennem. Ezt nekem.

A

Ez talán eddigi szerény életem leggyengébb pillanata volt. Ha most valaki azt várná, hogy azt mondjam, hogy egy percig sem gondoltam komolyan, csalódnia kell, nem szívesen hazudnék.
Ugyanis ezt a blogot (pont e miatt a kis novella miatt) amolyan terápiaként tekintem (emiatt kezdtem el újra írni), ott meg ugye nem illik hazudni. Valószínűleg azért képzeltem el ennyire élesen a helyzetet és gondoltam tovább is, hogy végül ne gondoljam komolyan. Így visszagondolva a helyzet röhejes és kifejezetten túldramatizált, de akkor és ott nem tűnt annak. Önzőnek igen, de nem túlzónak. Az, hogy meg merem osztani azt is jelenti, hogy túljutottam rajta, legalábbis részben. De lehet, hogyha nem sikerült volna, az, amivel akkor szembenéztem (ami egy kifejezetten pitiáner dolog egyébként, csak én tűztem ki magam elé akkor elérhetetlennek tűnő célokat), akkor nem biztos, hogy túl leszek rajta, de hát ez egy másik dimenzió zenéje. A lényeg, hogy ettől kifejezetten instabil lettem lelkileg, ami elég erősen kihatott az önértékelésemre.Kicsit kínos, hogy a leírás majdnem olyan hosszú (ha nem hosszabb), mint maga a novella, de hát terápiát tartok vagy mi.Az már kínosabb, hogy megríkat a saját novellám.

Bukottak

Első szárnypróbálgatások fancfictionök terén. Baromi nyálas, romantikus és igazából semmi értelme. Na jó az én mércémmel még nyálas romantikus, de igazából a Nagy Könyv valószínűleg nem hívná annak. De ha hajnali kettőkor rám jön az öt perc, akkor már le se tudnak lőni. Úgyhogy bocs... (Bétázás: ezazállat, aki tönkretesz köszi ^^)

B,

Öh, hát, izé, épp egy olyan dolgot akartam írni, ami nagyon mélyről jött és a következők kifejezetten megakadályoztak benne, innen jött az ihlet (azóta befejeztem: itt található)
A mű készülése folyamán egyetlen kretén állat se vesztette életét.