Névtelen

Ez is jó régi sztori. Amolyan bizonyítsd-be-a-világnak-hogy-nem-vagy-normális történet. Eredetileg hosszabb volt, de a vége (így újra olvasva) nem illik hozzá, úgyhogy kihagytam. Azt hiszem síelni voltunk, amikor írtam. Elolvasva enyhe Hannibal íze van, de biztosíthatlak titeket róla, hogy amikor írtam, még azt se tudtam, hogy Hannibalt eszik-e, vagy isszák (gondolom főleg eszik). Enjoy. (Ráébred, hogy anno még múlt időben írt… interresting, egy irodalomtörténész biztos sokat meg tudna mondani ebből… például, hogy milyen színű volt a pizsamám, amikor ezt írtam.)

Proin modo (Hangok útján)

Ez egy nagyon régi (van vagy két és fél éves) kis szösszenetem. Nem voltam benne biztos, hogy fel akarom-e rakni, vagy sem, de aztán úgy döntöttem (egy átbeszélgetett éjszaka után), hogy nekem még mindig kell. Úgyhogy íme, „zsenge ifjúságom” terméke.

F

Nos… Gólyatáborból tartottam hazafelé egy igen fárasztó és viszontagságokkal teli úton… Nem tesz jót a kialvatlanság és az idegesség, főleg nem az álmaimnak és a néha túlpörgő képzeletemnek.