Edzeni fogunk. Mindnyájan.

Éééééééletemben nem írtam ekkora nyáltenger fluffot. De túl jó hangulatom van... Bocsi. Meg ezt a csodá lejátszási listát hallgatgattam, ami nem tett jót...

Szóval, nekem van egy headcanonom, miszerint Charles nem egy kifejezetten korán kelős típus. Erik viszont igen. Ő az a fajta, aki azért nem alszik sokáig, és azért nem fetreng még két órát az ágyban, mert nincs igazán jóban az álmaival... (Ha angstot írnék megemlíteném, hogy a headcanonomba bele tartozik az is, hogy Kuba után Charles is korán kelő lesz, de pfúj, nem, rossz!) Enjoy :3 (óh, és nem néztem át, sorry a helyesírási hibákért, késő van)

Erik Lensherr korán kelő típus volt. Igen, még akkor is korán kelt, amikor nem lett volna rá szükség. És, mint kevés, de annál irritálóbb, sorstársa, ő is azonnal ébren volt, valamint elvárta, hogy mindenki ugyanígy tegyen, még akkor is, ha az említett még nem vette magához a reggeli teát/kávét/zuhanyt/szexet/futást/élelmet… esetleg ebben a sorrendben.

            Ez igazából nem lenne probléma. Mármint, nekünk, teljesen egyértelműen, nem probléma. De, mint későn kelő, lusta népség, egy dolgot elmondhatunk magunkról: ha a reggeli lustálkodásról van szó, egyet értünk, hogy mindnyájunknak jogában áll, hogy ezt megkapja. Ráadásul, a legpszichopatábbunkat, legkegyetlenebbünket sem hagyhatja hidegen, ha bármelyik sorstársunktól megvonják ezt, az egyértelműen istentől (bármelyik istenben/istenekben is hisz az illető) való jogot, és szenvednie kell emiatt.

            Márpedig Charles Xavier kifejezetten szenvedett.

            Az egész fél órával ezelőtt kezdődött. Ekkor történt ugyanis az a szerencsétlen eset, hogy Erik felébredt. Charles ennek tökéletesen tudatában volt, ugyanis, addigra már vagy egy tíz perce magánál volt. Egészen pontosan abban az állapotban, amit csak a világnak hasonló kiváltságokkal rendelkező egyedei ismernek (félálomban, hogy pontos legyek). Viszont Erik sosem tartozott a türelmes emberek közé, ami azt a következményt vonta maga után, hogy a tízedik perc eltelte után elkezdte ébresztgetni a mellette fekvő férfit. Ami a tizenötödik perc után kényszeredett könyörgéssé alakult, majd keresetlen és meglepően komolytalan fenyegetésekké, aztán visszaszelídült kérlelésbe burkolt hisztizésbe.

-Gyerünk már Charles!  - nyüszög… khm… kérlelte férfiasan Erik.
- Csak még öt percet… – motyogta a párna aló… kért engedélyt elegáns angolsággal a másik.
- Egy fél órája öt percért könyörögsz – feküdt rá társára a nagyobb testtömegő hím egyed.
- Hnngmmgnmfkkmgmmngmmnyybáh – kommentelte nem tetszését az alul fekvő.
- Parancsolsz? – kérdezte minden iróniát és féloldalas, gunyoros mosolyt nélkülözve a jelen helyzetet domináló.
„Mégis hogyan kéne felkelnem, amikor rajtam fekszel?!” érdeklődte telepatikus úton azon egyed, melynek megadatott ez a képesség.
- Mi történt? Csak nem nem tudsz kimászni? Mégis hogyan kéne legyőznünk Shawt, ha még alólam se tudsz kimászni, ha?
„Jézusom Erik! Nem elég, hogy rajtam fekszel, de még a nyelvtanod is pocsék! Az a dupla tagadás sérti a lelkivilágom!”
„Tegnap este nem volt semmi bajod azzal, hogy rajtad feküdtem… És nem rémlik, hogy túl sok problémád lett volna azzal, hogy nem beszélek, nem hogy szépen, de egyáltalán, angolul…” Az elégedett vigyor csak szélesebbé vált az alóla jövő, akaratlan nyögés hallatán.

            „Most viszont meg kell, hogy kérjelek rá, hogy sürgősen szállj le rólam, olyan okok következtében, hogy lassan három perce nem kapok levegőt és kétlem, hogy újra szeretnél éleszteni.” Erik volt oly kedves és eleget tett a kérésének. Nem igazán bánta meg. Felírta a kis mentális jegyzetébe, hogy Charles igenis jól néz ki a szokásosnál is kócosabb hajjal, miközben dühödt tekintettel rá meredve piheg. Csak néha azt felejtette el, hogy ehhez a listához nem csak ő fér hozzá.

            Charles arcán a legirritálóbb mosoly terült szét. Majd Erik gondolatait a legvadabb fantáziák öntötték el.
- Charles! – próbálkozott a jól bevált fogak-között-kipréselt-fenyegető-névsziszegéssel a másik, de ez, ebben az esetben nem segített sokat.
- Ugyan már, drágám! Téged nem szokott zavarni, ha hangosan gondolkodom…

Erik úgy határozott, hogy nem feküdt Charleson eleget, így visszaugro… elegánsan és türelmesen visszamászott.

            Mire leértek az étkezőbe, mindketten meglepően felvállalható állapotban voltak. Természetesen, mire leértek, már mindenki a reggeliző asztalnál ült és a pirítósát majszolgatta. Mikor beléptek, a csapat gyakorlatilag egyszerre fordult el/feléjük, a legkülönbözőbb arckifejezésekkel.

            Moira, tökéletesen vörös fejjel, gyakorlatilag belemászott a reggelijébe, Hank talált valami hihetetlenül, tudományosanéskülönbenis ésdekes dolgot a plafonon, Raven felöltötte a „beszélnünk kell!” arckifejezését, Alex és Cassidy viszont pofátlanul vigyorogtak az arcukba.

            Erikék összenéztek, és látva társa tanácstalanságát, Charles úgy döntött, hogy senkinek nem árt, ha felületesen végigscanneli a csapat gondolatait. Erik érdeklődve várta az eredményt. Az eredmény meg is érkezett, mégpedig Charles hihetetlenül vörös arcán. Erik, bár először nem tudta értelmezni, a másik volt oly kedves és megosztotta vele a gondolatokat.

            Erre elnevette magát. Úgy igazán, tüdőből. Ami pillanatok alatt megváltoztatta a hangulatot. Az enyhén kínos szituáció pillanatok alatt egy fagyos veremmé változott. Mindenki megkövülten és halálra válva (igen, még Charles is) figyelte a falnak dőlve röhögő Eriket. Aki, mihelyst kapott újra levegőt, megveregette Charles vállát, kényelmesen átkarolta a derekát és mélyen a szemébe nézett.

-Egész eddig azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnánk gyakoroltatni veled a képességeidet, de azt hiszem, tudom, hogyan tudnám én feszegetni a határaidat – Erik életében nem kapott ennyi és ennyire fájdalmas nyöszörgést válaszul egy mondatára sem, pedig nem lehet a szemére vetni, hogy nem tett volna meg mindent az ügy érdekében.

A többiek, a reggeli után, egyöntetűen úgy döntöttek, hogy a kastély egy távolabbi pontjára költöznek át.

A hét végére már csak napi egy, kicsit homályos, de azért még mindig elég élénk gondolatsort kaptak naponta.