B,

Öh, hát, izé, épp egy olyan dolgot akartam írni, ami nagyon mélyről jött és a következők kifejezetten megakadályoztak benne, innen jött az ihlet (azóta befejeztem: itt található)
A mű készülése folyamán egyetlen kretén állat se vesztette életét.

Írok. A buszon. Szeretek írni. Gyilkosságról, öngyilkosságról, elmebetegekről, furcsákról, gonoszakról. Megnyugtat, leköt és megakadályoz.
Felkiált. Hangosan. Ordítva nevet. Mögöttem ül, hátranézek. Sokan mondják, hogy az érzéseim kiülnek az arcomra. Igazuk van. Még egy majom is leolvassa az arcomról, ha mérges vagyok. Még a kutyám is visszahőköl ettől az arckifejezésemtől. Nyüszítve.
-Megtennéd, hogy kicsit halkabban adsz hangot az örömödnek? - kérdezem tőle egy cseppnyi gúnnyal a hangomban.
Rám néz. Ez azon gyakori pillanatok egyike, amikor éreztetik velem azt, hogy a Marsról jöttem. Röpke tizennyolc évem alatt a Föld nevű bolygón már kezdek hozzászokni.
Nem válaszol, pedig szívesen vitatkoznék vele. Lenyugtat. Levezeti a pillanatok alatt a fejembe szálló haragot. De ő nem él ezzel a lehetőséggel. Visszafordul és vigyorog. De legalább nem hangos.
Veszek egy mély levegőt és újra a füzetre koncentrálok. Lenyugszom egy kicsit. Hangosabbra állítom a telefonomon a zenét. Majd otthon levezetem a feszültséget a bokszzsákomon.
Felordít. Hangosabban, mint az előbb, most talán a meglepetéstől.
Felcsattanok:
-Megtennéd, hogy abbahagyod az ordenáré ordítást?!
Megint rám néz. Nem szól, csak néz. Mint a kisfiú, akinek átsuhan a gondolatai között, hogy talán valami rosszat csinált, és az anyukája mérges lesz. De nem törődik vele. Elfordul. Nem létezem neki.
Keresek egy pörgősebb számot a lejátszómon és maxra állítom. A fülhallgatóm elég jól szigetel, mégis biztos vagyok benne, hogy ez alkalommal kihallatszik.
Helyes. A fejem már sajog és zúg, a fülemet sérti a kicsit talán túl hosszúra nyúlt gitárszóló, de jól esik ez a tompa fájdalom. Elvonja a figyelmemet a dühömről.
Pechjére kedves barátom ezt a pillanatot találja megfelelőnek, hogy felnyerítsen. Vannak olyan hangok, amelyek egy üvöltő, AC/DC számon is áthallatszódnak. És én ki nem állhatom ezeket a hangokat.
Hál' Istennek nem tart sokáig nevetésnek titulált visítása. Bár az tény, hogy kevesen képesek rá, hogy nevessenek egy golyóstollal a nyaki artériájukban.