Névtelen

Ez is jó régi sztori. Amolyan bizonyítsd-be-a-világnak-hogy-nem-vagy-normális történet. Eredetileg hosszabb volt, de a vége (így újra olvasva) nem illik hozzá, úgyhogy kihagytam. Azt hiszem síelni voltunk, amikor írtam. Elolvasva enyhe Hannibal íze van, de biztosíthatlak titeket róla, hogy amikor írtam, még azt se tudtam, hogy Hannibalt eszik-e, vagy isszák (gondolom főleg eszik). Enjoy. (Ráébred, hogy anno még múlt időben írt… interresting, egy irodalomtörténész biztos sokat meg tudna mondani ebből… például, hogy milyen színű volt a pizsamám, amikor ezt írtam.)

Proin modo (Hangok útján)

Ez egy nagyon régi (van vagy két és fél éves) kis szösszenetem. Nem voltam benne biztos, hogy fel akarom-e rakni, vagy sem, de aztán úgy döntöttem (egy átbeszélgetett éjszaka után), hogy nekem még mindig kell. Úgyhogy íme, „zsenge ifjúságom” terméke.

F

Nos… Gólyatáborból tartottam hazafelé egy igen fárasztó és viszontagságokkal teli úton… Nem tesz jót a kialvatlanság és az idegesség, főleg nem az álmaimnak és a néha túlpörgő képzeletemnek.

C

Szóval A Vörös Sárkányt olvastam… Igen, tudom, hogy az egy ős régi és nem is igazán horrornak, mint inkább kriminek szánt könyv, de na, ha megnézted a filmet is, és/vagy vizualizálni tudod, akkor azért elég para.

Aki nem olvasta el, az sürgősen tegye meg, vagy inkább nézze meg előbb a filmet, mert az a típusú film, ami szerintem baromi jó, csak nem sok köze van a könyvhöz, és ha nem akarsz kiakadni azon, hogy mennyi mindent megváltoztattak a könyvhöz képest, akkor a filmmel kezded.Eredetileg nem értettem, hogy miért vagyok ennyire kiakadva, mert mint mondtam, nem egy ilyesztő könyv, de: másnap/ aznap mentem fel Pestre és ott befejeztem az egészet. Kereken huszonnégy óra múlva szobatársaimat sikításommal ébresztettem (hajnali háromkor ugye). Nem emlékszem, hogy pontosan mi volt benne, csak arra, hogy benne volt Ralph Fiennes és valószínűleg könyvről álmodtam.Dejó.Úgyhogy az előtte levő esti kiakadásom is Thomas Harrisnek tudom be.Íme:

E

Ennek a fele is alig igaz, és végképp nem gondoltam komolyan, csak olyan jól esett eljátszadozni a gondolattal (tudom, orvosnál lenne a helyem, de hé, épp ezért csinálom).
Gyakorlatilag minden részletet megváltoztattam a konkrét szituációból, amikor végigfutott az agyamon az ötlet. Olyan helyen és olyan helyzetben voltam, amikor nem volt illő rossz dolgokon gondolkodni, hanem felhőtlenül vidámnak kellett volna lennem. Ezt nekem.